Soha többé I-II. [antikvár]

Részlet a könyvből: "Csengettek! A nagy műhelyben egyszerre álltak le a gépek. Ezen a soron az esztergák, a túlsón a marógépek. Néhány másodpercig szokatlan csend volt az óriási teremben, aztán, amikor a munkások már megszokták a csendet, vidám kiáltások hallatszottak mindenfelől. A fiatalok ugratták, csipkedték egymást, az idősebbek mosolyogva bólogattak. - Fiatalok! - nevetett félhangosan az egyik brigádvezető, Kásza Jóska bácsi. - Vasárnapra készülnek - és szemével Tímár János felé vágott. - Valamikor, vagy harminc évvel ezelőtt, amikor a kezem alá kerültél, te is így viháncoltál... Olyan voltál, mint egy fékezhetetlen kiscsikó. Lám, most már a fiad tisztogatja a gépet. Igaz - gondolkodott el derűsen -, te is inas voltál, egy senki, akit nem vettek emberszámba, ő meg ipari tanuló, érettségizett fiatalember, dédelgetik mint minden fiatalt..."