Sok minden [antikvár]

Kedves olvasó, úgy érzem, mintha valami előszóval tartoznám neked, vagy talán magamnak. Ezután az első lap után, amelyre ezt a pár sort teszem, sok-sok levél jön, ezeket a leveleket telinyomtatták avval az irkafirkával, amit egyik napról a másikra az ujságba irt valaki, aki itt járkál ezen a világon és nincs jobb dolga, mint hogy egy-egy percre megállítsa a többi embert: nézz ide... nézz oda... látod?... Amit ebben a könyvben találsz, kedves olvasó, csak úgy érinti az életet, mint a lehellet az ablakot, vagy mint egy-egy gyufa lángja a sötétséget. Összeszedtem egy könyvre valót ebből az irkafirkából és azt irtam a tetejébe: »Sok semmi.« Az Athenaeum kitűnő igazgatója azonban nem volt megelégedve evvel a címmel, azt mondta, hogy semmiért nem lehet közönségtől pénzt kérni, legyen a könyv címe inkább: »Sok minden«. Belenyugodtam a változtatásba, így lett a semmiből minden. A világon úgyis mindenből megint semmi lesz, gondolom magamban s ez a gondolat megadja nekem az elégtételt.