Sör és perec [antikvár]

Ha telefonüzenet vár otthon valakitől, hogy hívd fel azonnal, mert a dolog igen sürgős, akkor biztosra veheted, hogy a „dolog" sürgősebb neki, mint neked. Aki történetesen azért keresi a társaságodat, hogy ajándékkal örvendeztessen meg, vagy valami szívességet tegyen, rendszerint uralkodni tud valamennyire ez irányú türelmetlenségén. Ezt már volt alkalmam megfigyelni. Amikor tehát egyszer hazatérvén -éppen annyi időm volt csak, hogy lenyeljek egy korty italt, elszívjak egy cigarettát és elolvassam az újságot, mielőtt ruhát váltanék vacsorára -, mondom, amikor egyszer hazatérvén, a háziasszonyomtól, Fellows kisasszonytól, arról értesültem, hogy Alroy Kear úr kér, hívjam fel nyomban, mindjárt tisztában voltam azzal, hogy nincs okom túlságosan szívemre venni e kívánságát. Háziasszonyom nem tudta elnyomni kíváncsiságát Alroy Kear úr iránt. - Az író? - kérdezte. -Az. Fellows kisasszony barátságos tekintetet vetett a telefonra: - Hívjam fel? - Köszönöm, nem szükséges. - És mit mondjak neki, ha újra jelentkezik? - Hogy hagyja meg, mit óhajt. - Kérem. Fellows kisasszony ajakbiggyesztve vonult ki az üres szódásüveggel, előbb még egyszer futólag végigmérve a szobát, hogy minden rendben van-e. Szenvedélyes regényolvasó volt. Biztosra vettem, hogy kiolvasta Roy összes könyvét. Abból, hogy így zokon vette egyked-viaségemet, kitalálhattam azt is, hogy nagy gyönyörűséggel olvasta azokat. Amikor este ismét hazatértem, a tálalóasztalon néhány soros üzenet várt Fellows kisasz-szony határozott, jól olvasható írásával: