Sorshasadás [antikvár]

Első fejezet Rosalind még mindig érzi a bőrén a város forró érintését, miközben lecsatolja a harisnyáját, és egy maréknyi mosószódával együtt a fürdőszobai mosdókagylóba dobja. A háború óta megmaradt ez a szokása. Az 1942 és 1944 közötti időszakot két elnyűhetetlen párral vészelte át, mert úgy bánt velük, mintha ritka orchideák lennének. Ismert olyan lányokat, akik - te jó ég! - csíkokat rajzoltak a lábszárukra, mert elszakadt az utolsó harisnyájuk is, és nem volt pénzük újra. A csíkok pedig délután kettőre úgy elkenődtek, mint a rúzs egy elkeseredett csók után. Nem lehetett egykönnyen elfelejteni a háborút, a jegyrendszert, valamint a rettegést, ahogy a legrosszabbtól tartva az ember kinyitotta az újságot reggelente. Rosalind mindig emlékezni fog a fojtogató érzésre, amikor a szomszédja értesült róla, hogy a fia elesett. Az ő családjában egyetlen fiú sem volt, Louisával együtt azonban megtették, amit kellett. A nővére egy ideig torpedókat fényezett egy üzemben, amit pedig Rosalind csinált, kis túlzással véget vetett a háborúnak. Tudja azonban, hogy ennek az emléke élete végéig kísérteni fogja. Manapság a Marshall Field's nagyáruház használt és antik ékszereket árusító részlegén osztályozza és értékesíti az árut. A kezében megforduló értéktárgyakból sorra kibontakozik előtte mások élete: egy viktoriánus melltű ovális, üveg hátlapja mögött egy édesanya ősz hajfürtje lapul. Egy különféle drágakövekkel - holdkő, opál, di-optáz, újabb opál, lazúrkő, ametiszt, topáz - kirakott gyűrű, amelyek nevének kezdőbetűit összeolvasva a hódolat szót kapta az ember. A György korabeli férfiak adtak hasonló gyűrűket azoknak a höl- 9