Sorsok [antikvár]

Részlet a könyvből: - Hűvös a szél. Nincs magával kabát, Bob? Mindjárt kihozom a magamét. A fiú tiltakozni próbált, hogy majd megfullad, de nem tudta visszatartani Elisabeth Gornac-ot; az asszony nehézkes lépésekkel elsietett a ház felé; a kemény talajon, a hőségtől megpörkölődött gyertyánfák között kínlódva haladt, még mindig karcsú bokái, apró lábai szinte nem tudták már tartani a majdnem elhízott testet. Bob duzzogott: - Nem vagyok én olyan beteg... Pedig még itt a lugas égő kövén is, szenvedett, mert semmi nem takarta a hátát, a vállait, a nyakát; - oly gyenge volt még, hogy nem szerette, ha magára hagyják. Most is türelmetlenség fogta el, mert látta, hogy a gyertyánfasor végén Elisabeth Gornac mozdulatlan áll, várva, míg a katalán napszámosok, kéntől szennyes zubbonyukban, elvonulnak előtte. Mind rábámultak, de nem köszöntek neki. - Az ember már azt sem tudja, kit tart a házánál - gondolta magában.