Sorsok - Érzelmek útvesztője [antikvár]

Új, olvasatlan.
Képzeljen el egy kastélyt idilli környezetben, ami a letűnt idők pompáját idézi, annak minden varázsával! Mi lenne, ha Ön is itt nőtt volna fel? Vajon boldogan tudott volna ott élni? Mit tenne Ön, ha mindene meglenne, de mégsem kér belőle, hanem saját útját választaná? Létezik olyan, hogy véletlen vagy a sors maga rendezi el a dolgokat és befolyásolja életünket? Ki hozza meg döntést az ember életében? Lehet egy idealizált szerelmet elengedni és egy újat egyszerűen csak befogadni? Túl lehet élni a megaláztatást vagy egy életen át cipelni kell a terhét? Felül lehet emelkedni a történteken, képesek vagyunk életünknek új értelmet adni? Mi történik akkor, ha valaki az élet adta előnnyel ugyan tud élni, egy olyan úton járva, mely bár ki van kövezve, a szépség és a csodák fényével van átszőve, de az öröm és bánat könnyei egyaránt vetik rá az árnyukat? Vajon mit tennénk, ha egy padon ülve, mások bánatát meghallgatva ráébredünk arra, hogy csak rajtunk múlik, mit kezdünk a saját csomagunkkal és mit tartunk fontosnak, hogyan sáfárkodunk az életünk lehetőségeivel? A könyv olvasása közben rájövünk, mit jelent elfogadni és tiszta szívből szeretni, vagy megtagadni a szerelmet. Erről szó hősnőnk élettörténete is, akivel az árnyak és fények, szívek és színek, néma szenvedések, magasba röpítő vágyak kísérnek a művészet titokzatos ösvényén végig. Ha akarjuk, ha nem, érzelmei, gondolatai velünk maradnak és beleívódnak a lelkünkbe, hogy utána továbbra is velünk lüktethessenek.