Sötét az ég [antikvár]

Részlet: "Sötét az ég, sürün viharos. Mindenütt csak vér, vér és vér. A veres kakas felüti a fejét itt is, ott is, nem válogat és nem vár invitáló szóra. Ott, ahol tegnap járt, ma ujra kidugja taraját, ha maradt a számára préda még. Sokan riadnak fel álmukból az éjen szörnyü zajra, sikolyra, martalóc, féktelen, viszályos had orditására. Napközt pedig olyan az ég, mintha nem aludt volna és most álmos, fáradt, veres szemmel ülne odafenn, a legszivesebben elaludnék ujra. De nem alhat. Kopjás lovasok járnak a sürü fellegárban, olykor a kardjuk éle villan, járnak, rohannak, összecsapnak és megint csak jaj és vér, robaj és vész, pusztulás és láng a torna vége. hányszor cserélt gazdát jó Pozsony vára néhány év alatt, ki tudná megszámlálni? Most magyar és kun ijász az ur odafenn, de még csak egy napra szóló bizonyosság sem adatik a háborgatottnak. Ma Egyed mester, holnap Henrik bán, avagy Ottokár tapod a város nyakára. Hatodik esztendeje uralkodik ifju László király és nem nyughat hat esztendő óta ő sem. Vajjon mikor tér pihenőre? Isten a megmondhatója."