Sárfészek [antikvár]

Ez a tanulmánykötet valójában kérdésgyűjtemény. Állampolgári jogon kérdezősködöm mindenről, ami európai-jelöltként foglalkoztat. Az Európai Unió vizsgakérdései a felvételüket kérő országoknak pontosak és logikusak, jó lenne megismerni magunkat általuk. Világpolgári öntudattal vallom, hogy nem lehet, kevés ahhoz a földrésznyi tudás. Az embernek önmagát is meg kell vizsgálnia, meg kell hallania természetes közössége történeteit, érzékennyé kell válnia a minőségre, mások bajaira. Miközben világot lát, belülről, megpillanthatja benne saját magát is, s felismerhetővé válnak távolabbi céljai. Ezek meglepően közel vannak mások elképzeléseihez, kezdhetjük komolyan venni magunkat. Gyorsan kötelező lesz a szerénység, bár csak saját belátásunk kényszerít rá, hogy még leginkább kérdeznünk adatik a dolgokról. Ebben próbálhatunk meg következetesek lenni, tehát őszinték és körültekintők, célratörők és nyitottak, mint akit csakugyan érdekel a megoldás. Közös hiányainkról szól ez a könyv, amikor szeretne megértetni néhányat napjaink jellemző problémáiból, ahogy a lelkiismeret felfogja magába. Reménykedem a kedvező válaszokban, de én inkább csak kérdezni merek. Ez ritkán sikerülhet olyan jól, hogy benne a választ is megtaláljuk, a lehetséges irányt talán gyakrabban. Valószínű, hogy ismét felfedezhető lesz a törvény szövedéke, amint épp fölfeslik valahol, valamint ehhez képest gyéren a tiszta beszéd. (Közös hiányunk.)