Összevissza [antikvár]

Egy gyerek, aki élt-halt a fociért, egy ifjú, aki él-hal a fociért és közben visszagondol erre a gyerekre. Egy melankólikus felnőtt, aki elábrándozik hová lett életén. Egy anya, aki néha csak úgy átröpül a világon, hogy fiát lássa. Egy öregúr, aki sóvárog húsz év után, egy másik öregúr, akinek nem sikerült Szeged, pedig nagyon szerette volna, aztán egy harmadik, aki nem dugta meg a Lindemann Etát, pedig nagyon szerette volna. Egy menyasszony, akit viszont megdugtak. Egy Polgi. Egy szorongó alkesz és egy szorongó szorongó. Egy kis ötvenes évek, egy kis nyolcvanas évek, majd nyár és nyár és nyár generációkon át - mindezek járkálnak itt keresztül-kasul ebben a vékony kötetben, látszólag össze-vissza. De csak látszólag.Völgyi Lajos Siófokon él, közgazdász végzettségű vállalkozó, városában képviselő is. Az írás hobbija - bár mostanában hozzáteszi: sőt...Első önálló kötetét tartja kezében most az olvasó. A szerző reméli, nem az utolsót.