St. Mary harangjai [antikvár]

Részlet a könyvből : Nagyvárosokon keresztülvezető hosszú vándorútján O'Malley atya sok olyan épületet látott, mint azt, amely a sötét tavaszi éjszakában előtte tornyosult. Ez a hatalmas ház keskeny volt és valami szigorúság és fennhéjázás áradt belőle. Kivilágított ablakai is alig néztek az utcára, hanem az udvar felé fordultak, mintha önelégültségükben nem kívánnának tudomást szerezni a világról. O'Malley atya megállt, letette kézitáskáját a járdára, majd mély lélegzetet véve felsóhajtott. Így akkor tesz az emberfia, amikor kellemetlen dolognak kell nekivágni, amiről még nem tudja, hogy sikerül-e vagy sem? Csak egy pillanatig állt a kapu előtt s aztán bekopogott. Valahol, bent a házban, világosság gyúlt, amelynek halvány pázmája rávetődött a kapu homályos üvegjére. Aztán léptek hallatszottak és az ajtó egyik szárnya megnyilt. - O'Malley atya? - kérdezte az asszony, aki feltűnt a küszöbön. - Az vagyok - felelte a pap. Az asszony szélesebbre tárta az ajtót. - Már vártuk, atyám - folytatta. - Legyen üdvözölve a Szent Mary zárdában. Mrs. Breen a nevem, én vagyok a gazdaasszony.