Start [antikvár]

Részlet: "Kihez lesz szerencsénk? Ne kerteljünk. Legyünk őszinték és nyiltak. Mondjuk ki sebesen ami szívünket nyomja. "Petróczky Péter, a Reggeli Hirlap belső munkatársa, íróasztala előtt ül és..." Itt nem lehet kertelni. Hiába hat ez a közlés a bevezetésben meghökkentően, hiába szédítő a mindentkimondásnak ez az irama, meg kell mondani, mi az, amit Petróczy Péter művel íróasztala lámpájának kellemes, meleg fénye mellett abban a pillanatban, amikor a mélyen tisztelt olvasó az olvasásban e sorokhoz ér. Itt nem lehet használni a régi receptet, a felfüggesztést, ezt az ó-patrónt, amikor is az író a legizgalmasabb pillanatban kezd másról beszélni, ezáltal biztosítva az olvasó érdeklődését legalább a következő szakaszig. (Csodálatoskép minden folytatásos regény, minden folytatása ott ér véget, amikor az őrgróf kopogtat a márkinő hálószobája ajtaján és nem három sorral alább, amikor is kiderül - a következő számban - hogy a márkinő egy félórával azelőtt, jótékonysági nagygyűlésre rohant.) Mondjuk meg tehát a mai időknek megfelelő őszinteséggel, egyenesen, bátran, brutálisan, mivel foglalkozik e pillanatban e mű főhőse, Petróczy Péter az R. H. belső munkatársa.