Stella zuhan [antikvár]

Részlet a regényből: A kanapén fekve olvasok, mikor bejön Martin. - Elhagylak, Stella, összecsomagoltam a holmijaimat, kivettem egy lakást. Nem bírom tovább ezt az egészet... a ház, a gyerekek, Bi ... nem bírom. - Nem hiszek neked - válaszolom. Nem emelem rá a pillantásomat, egyre csak a könyv lapjait bámulom mereven. Nem először mondja ezt. Leül, fejét a vállamra hajtva sír. - Nem bírom tovább. Ha itt maradok, előbb-utóbb semmivé foszlom. - Nem fogsz elhagyni. Nem hiszem el, hogy összecsomagoltál, és kivettél egy lakást. Martin egyre csak sír. Megsimogatom a fejét. - Az egész életünk por és hamu - hajtogatja. - De akkor sem hiszem el, hogy elhagysz. Rám emeli a tekintetét, nem tudom eldönteni, a pillantása gonosz-e vagy jóságos. Biztosan tudom azonban, hogy most nem hagy el, egy rövid időre még velem marad.