Süllyedő határok [antikvár]

Előszó helyettNem hivatásos tollforgató könyvét tartja kezében az olvasó műfajilag nehezen meghatározható, friss élménybeszámoló nagy nyomorúságunk esztendeiről, az emberség, a krisztusi szeretet jegyében végzett szolgálatról. Hivatásos humanista mondhataók a szerzőről, de a nagy szavak közt sokszor elkallódik az érdem, tekintsük hát egynek a sokak közül, akik vasba, betonba öltöztetett, vérebek őrizte határokon Szentfrással, orvossággal, a reménység igéivel "átkeltek" mihozzánk. Számadás a vele és velünk történtekről.A holland eredeti két levéllel, Antal József györgyfalvi lelkész és a szerző testvére Willem soraival kezdődik érdemes idéznünk őket, hiszen a szerzőtől távol áll minden dicsekvés, nagyjából arra szorítkozik, hogy tárgyszerűen beszámol a sok száz út néhány állomásáról. Kezdjük-hát a györgyfalvi tiszteletes úr mondandójával, amely a magyar kiadás ésszerű megindoklása is:Ezt a könyvet iít is el kell olvasni. De egyelőre csak hollandul hozzáférhető.Embertelen helyzetünk világos rajza, hiteles képe. Mindenkinek meg kell tudnia, hogy a ti fáradozásaitok, kockázatos, veszélyek közt végzett munkátok nélkül lehetetlen lett volna a segítség.Nagy örömmel olvastam a könyvet, hálás köszönet érte.Wülem testvéri közelségből követte A.J. Rohaan küzdebneit:A határok veszte, megnyitása nagy megkönnyebbülés volt számodra. Jól tudod: magam is megragadtam minden lehetőséget, hogy segíthessünk a szükségben levő embertársainkon, lelket öntsünk a szenvedőkbe. A te kapcsolataid révén erkölcsi és lelki támogatást nyújthattunk a segítségre szorulóknak. Szeretetről és szorgalomról szólsz, bírálóan, mert az az óhajod, hogy akár a templomban, az életben is megosszuk egymás terheit. Szándékaidtól a csalódások nem tántorítottak el, de álmatlan éjszakákat okoztak mind neked, mind családodnak, hiszen hűséges élettársad is önfeláldozóan részt vállalt a munkából.A határzár megfosztotta az embereket a kapcsolatteremtés apró lehetőségeitől is; ezért utaztál évente több ezer kilométert, hogy az újra-találkozások reményt öntsenek a rászorulók szívébe, érezhessék, hogy