Suomi, a csend országa/Suomi titka [antikvár]

Kodolányi János és Suomija ' agybátyám vonzalmáról, mondhatni szerelméről Finnország iránt ez az egy kötetbe fűzött két könyv sokkal többet mond, mint amennyit egy bevezető kísérelhetne meg. Elsősorban tehát: olvasni kell magát a könyvet, amely tulajdonképpen az 1936 májusa és 1938 ősze közti öt hosszú látogatás szemelvényes naplója. Nyugtalan szerkezetű könyv, amely második részében ide-oda ugrál az időben, és végül már itthonról, a finn-orosz háború árnyékából eleveníti fel az író utolsó napjait szeretett Suomijában, amelybe testileg aztán sosem térhetett vissza, 1969-ben bekövetkezett haláláig. De ennyi idő távolából talán nem fölösleges felrajzolni nagybátyám portréját is egy finnül megjelenő könyv előszavában. 1967-ben, a finn függetlenség 50. évfordulóján kitüntették őt az Oroszlán Rend parancsnoki fokozatával, de ma, hogy Suomi immár 100 éve független, és világra szóló technológiai eredményei a nemzeti közgondolkodás súlypontjait bizonyára átrendezték fél évszázad alatt, újra fel kell eleveníteni Kodolányi János alakját a finn olvasók számára, és mindazokat a jelentős élményeket és gondolatokat is, amelyeket a fiatal finn köztársasághoz kapcsolódó életkorszaka sarjasztott benne. Annál is inkább, mert már 1945-tel kezdődően nagy változások történtek mindkét országban, a nagy 20. századi változások második hulláma, amelyek nagypolitikai kényszerek miatt átrendezték Finnország és Magyarország viszonyát, s az Oroszlán Rend adományozása Kodolányi Jánosnak, egy protokol-lárisabbá merevedett magyar-finn barátság közegében, kései emlékeztetőnek számított egy nagy, javarészt spontán kultuszra. Mert akkorra már elvékonyodott, s inkább a résztvevők emlékeiben élt tovább a finn-magyar barátságnak és társadalmi kapcsolatoknak az a politikai és kulturális szövete, amelyet a 30-as években diákok, tanárok és tudósok cseréje éltetett, sok száz és ezer személyes szál. Szívből jövő érdeldődés volt ez, amelyet ösztöndíjakkal és könyvek lefordításával támogattak a két ország hivatalos körei és az egyházi intézmények is. Mindezt nemcsak a nyelvi rokonságnak a finn függedenség elnyerése után kivirágzó kultusza magyarázza, hanem politikai indíttatások is.