Svéd nyár [antikvár]

Minden ​ember életének van története. A könyvnek is van története és élete, amely nem választható el az ember életétől. Az emberi nem és az egyes ember a kezdetektől fogva törekedett önmaga és környezete – a világ – megismerésére. A modern világban, amikor kialakul az emberi társadalom további fejlődésének legfőbb letéteményese, a munkásosztály, ez a törekvés is új szakaszába lép. Ormos Gyulának és persze könyvésnek is megvan a maga története. A szerzőt 1945 óta ismerem. Príma építőipari szakmunkás volt. Szervezett munkás és szocialista. Közös munka és harc fűzött össze bennünket a munkásegység megteremtéséért, a két munkáspárt egyesüléséért. Ormos Gyula pártmunkás lett, a szociáldemokrata párt megyei titkára, 1949 nyarán elszakadtunk egymástól. Ő visszament a szakmájába: tudta, hogy mit csinál. Megérintette a válság, amelybe akkor sokan kerültünk. Én pedig végigmentem az úton. Már-már elfelejtettem őt, pedig számon tartom azokat, akikkel abban az időben összefűzött a kollektíva, a közös harc; jó, rossz. Vidám és tragikus idő volt ez, nem akármilyen helytállást követelt, különösen munkásoktól. Marosán György