Svájci villa [antikvár]

A ​tisztességes, értelmes szász Binder Friedrichet a történelmi véletlen egy nagy németországi vegyipari vállalat romániai vezérképviselőjének magas székébe emeli. A karrier jó íze azonban megkeseredik. Binder riadtan és viszolyogva észleli a németországi politikai változásokat, de nem tud és nem mer szakítani „gazdáival”. Egyaránt retteg a hűség és a hűtlenség következményeitől is. A Binder család viszonylagos tündöklése, majd – ’44 után – egyáltalán nem viszonylagos bukása áll a regény tengelyében. E tengely körül azonban ott forog az egész bukaresti, majd erdélyi társadalom: a Brassóra emlékeztető városban, majd (a regény függelékében) Kolozsváron románok, magyarok, szászok, zsidók, cigányok – szebeni és brassói patríciusok, bohém és konok forradalmárok, a szex rabjai és a messianisztikus eszmék megszállottjai, az anyanyelv szerelmesei és a Vasgárda dühöngői, meghunyászkodók és vakmerők, összeesküvők és gyávaságukban mindent föladók vonulnak föl a történelmi sors útjain. Élesen kiviláglik, miért balról várta a teljes nemzetiségi szabadságot a fiatal magyar értelmiségi, s kitűnik, miért és miként lehet olykor igazságtalan a mélyen jóhiszemű igazságosztás is.