Szabad élet [antikvár]

Részlet a műből:"A lankásan ereszkedő, magas hegyről lenne, a széles völgyben mesebeli világot pillantottam meg: rengeteg fehér házat, zöld és vörös tetőket, magas harangtornyú templomokat, kertek közepette egyenes utcákat és távolabb - átfoghatatlna, csillogó térséget. Szaratov volt s a Volga. Anyám ott ült velem együtt a szekéren, ő sem vette le a csinos városról a szemét. - Szűzanyám, micsoda háztömeg, s ezek a templomok! Hogy élnek itt aze mberek? Hisz itten mint az erdőben, eltévedsz s nem találsz ki. S az a folyó! Végét-szélét nem látni. Boldogult Natalja nagyanyóval Szaratovban én nem voltam: többnyire a falukat, meg a kis városkákat jártuk. De ő járt erre is. Sokat mesélt erről a szaratovról, s lám, én is megláttam; minden kavarog a szemem előtt...Mélyen lenn magánso, sokemeletes háztömbök emelkedtek, mögöttük egy csomó faház, nagyon hasonló a faluslakra, köztük megint fehér kőházak is. Engem megleptek az igen magas, harangtoronynál magasabb kémények, amelyekből barna felhőként szállt fölfele a füst. Balról hegyeknyomultak meredek partjukkal a város fölé."