Szabadesés [antikvár]

AllisonNagy levegőt! Nagy levegőt!Kinyílik a szemem. Fölöttem lombsátor. Egy csapat madár lebámul rám, aztán felröppen.Túléltem.Meglehet, hogy ő is.Muszáj lesz megnéznem. Mezítláb átlépkedek a roncsok között. Hová lett a cipőm? Mindegy. Mindenfelé girbegurba, horpadt roncsdarabok. A gép egyik szárnya beszorult egy fa ágvillájába. A gallyakon vécépapír hosszú szalagja leng. A kabinban, mint valami kihasadt konzervdobozban, feltűnik a két sor krémszínű bőrülés. Teszek még egy lépést, és óvatosan belesek.Ott van! A vezérlőműre roskadt.- Hahó! - A hangom riasztóan cseng a fülemben. - Hallasz?Csönd. Csak a motor sziszegése hallatszik. Benzin szivárog a fűre.Muszáj bemenned a kabinba! Kerüld az éles, töredezett széleket! Még mindig szorosan fogja a rádió adó-vevőt, de a vezeték elszakadt. Finoman megbököm.A teste az érintéstől oldalra dől.Nincs arca! Kifelé! Kifelé!Öklendezni kezdek, aztán leülök. Koncentrálj!Vegyük sorra a tényeket! Egyedül vagyok. A hegyek között. A gépem lezuhant. A testem tele zúzódásokkal és vágásokkal, a bal lábamon pedig akkora seb tátong, hogy nagyon hamar elfertőzhet, ha nem tisztítom ki. Az egyik ujjam vagy meghúzódott, vagy eltört,9