Szabadság a hó alatt I-II. [antikvár]

Qákai h ^ujJkJ.^ Jókamak „Szabadság a hó alatt vagy a Zöld könyv" című terjedelmes történeti regénye első kiadásban 1879-ben jelent meg. Főtárgya a dekabrista felkelés előkészítése Oroszországban 182Ifl25-hen. Főalakja Puskin Szergijevics Sándor, akinek sorsa és szereplése az említett két év folyamán, a regény meséjének gerince. E mese az akkori orosz feudális társadalom válságának lényeges mozzanatait történeti hűséggel örökíti meg, de a nagy orosz költő egyéni és érzelmi életének rajosában Jókai teljesen a saját színes képzeletére hízza magát. Miután a regény utolsó lapjai elmondják a dekabrista felkelés leveretésének történetét, Jókai a „Szabadság a hó alatt" befejező mondatában a következőkép fejezi ki hitét a cárizmus hóleple alatt is kiirthatatlan szabadságmozgalmakban: mély hó alatt állandóan zöldül valami, aminek gyökere nem vész ki soha" Nemcsak a szociális erjedést, az udvari és a főrangú élet romlottságát és aláaknázott-ságát mutatja be a regény, hanem Jókai arra is utal, hogy az 1825 decemberében véres kudarccal végződött tiszti felkelés sikertelensége onnan eredt, hogy az összeesküvés vezetői nem tudtak kapcsolatba jutni a dolgozó néppel, elsősorban a dolgozó nép soraiból kikerülő és a parasztságot képviselő katonatömegekkel. Megtudjuk a regényből, hogy I.