Szabadság, szerelem [antikvár]

ELSÖRÉSZ 1 Az irodaszoba csendjében csak a könyvelő töltőtollának, ceruzájának neszezése hallatszott. Furcsa, feszes, tömény csend volt ez: a falak mentén ülő hét-nyolc ember kényszerű némaságá-ból állott össze. Innen, a könyvelő irodájából nyílt ugyanis az elnöki szoba, tehát itt kellett várakozniok azoknak, akik az elnökhöz igyekeztek. A könyvelő pedig szigorú csendet követelt, és a várakozók, tisztelve az idős embert és fontos munkáját, szinte a lélegzetüket is visszafojtották, s talán még a nyitott ablakon át beszűrődő, halk lombsusogást, a távoli, alig érzékelhető, apró zajokat is lefojtották volna, hogy semmi se zavarja fejtörés közben a számok öreg mesterét. Csak azokban a percekben mertek szabadon lélegezni, helyezkedni, köhécselni, amikor a könyvelő számológépének golyócskáit csörgette. Ilyenkor fel-felzördült egy türelmetlen hang: - Arra már nem futja, hogy a vezetőség részére rendesebb helyiséget építsenek . . . - Szoronghatunk ebben a fülledtségben, sötétségben . . . Mert az egyetlen ablakon át csak az íróasztalig hatolt be a fény és levegő. - és próbálj itt számokkal cimbalmozni. Az elnök maga, Pavel Bragar, szokta így nevezni tréfás