Szabadság, szerelem, Levine [antikvár]

Oroszország, Tallinn, 1912 tele Sura szerette volna jobban szeretni a férjét, mint ahogy valójában szerette. Én is siránkozhatnék, gondolta magában, miközben figyelte, ahogy Misa megpróbálja kihámozni magát az anyja két karjának szoros öleléséből. Rettegett, hogy talán soha többé nem látja őt viszont; miközben azt kívánta, bárcsak soha többé nem térne haza, és akkor talán egyszer ő is anya lehetne. „Milyen szerencsés vagy - mondogatták a lánytestvérei. -Nemsokára dúsgazdagok lesztek! Az ígéret földjén az utcán is aranyrögök hevernek." ő mégsem akart elmenni innen, nem akarta követni a férfit Amerikába egy jobb élet reményében. Vajon mi baj lehet vele? Gelt1, ugyan mihez kezdjen vele? Talán Misa tud vásárolni egy gyereket belőle? Lehet pénzen saját családot venni, mint amilyen a testvéreinek is volt? A legénység tagjai a hajó fedélzetére siettek, és az induláshoz készülődtek, hogy megtegyék a New Yorkba tartó útjuk előkészületeit. Vajon azon a távoli tájon melegebb van?, töprengett a nő. Aznap annyira zord volt az idő, hogy a fagyos szél a hullámok tajtékjait jégcsapokká dermesztette a víz vonalának mentén. A hideg vörösre csípte a nő orrát, és már a lábujjait sem érezte. Induljatok már, sürgette magában a hajó legénységét, hadd menjünk haza végre! Micsoda szörnyű ember, hogy ilyen szégyentelen gondolatai vannak a férjével kapcsolatban! Szegény Misa, csak próbál 1 Pénz. (jiddis)