Szabadulás [antikvár]

Részlet: Egy májusi estén, abban a hűvös órában, amelyben a fák az alkonyi köd leplébe burkolódznak, de Sartines úr kocsija elrobogott Ő Felsége versaillesi palotájának őrtálló svájci testőre előtt és befordult a palota udvarára. Ez az udvar akkor is, mint most, ökölnagyságú kockakövekkel volt kikövezve, hűvös, szinte rideg szemmel bámult le rá ablakok beláthatatlan hosszú sora, úgyhogy az ember első pillantásra szinte hátsóudvarnak nézte, a nélkül azonban, hogy az emberi lélekben lehűlt volna a nagy csodálkozás ennyi pompa láttára, amelyet Mansard géniusza e palota terveibe, tégláiba, sőt mondhatni az épület habarcsába is belekevert.