Bővebb ismertető
Részlet a műből:
"A nevezetes beszélgetés, a melynek Forgácsék köszönhették, hogy Szabolcs Sándort és Bakó MIhály grófot az este maguknál tisztelhették, a kaszinó billiárd-termében folyt le. Szabolcs - az az ifjú, a kinek az elmúlt ősszel kellemetlenségei voltak a tőzsdén - atléta termetét vigignyujtotta a kereveten és mérsékelt érdeklődéssel nézte Bakó barátját, a ki ingújjra vetkőzve játszott.
A két jó barát, Szabolcs és Bakó - a kik különben anyai ágon unokatestvérek is voltak - bár elválaszthatatlanok voltak egymástól és hasonló életmód mellett egyforma elveknek és szenvedélyeknek hódoltak: egy fajnak két merőben különböző típusát képviselték. Szabolcs testileg úgy mint lelkileg egy jó fejjel fölülmulta barátját. Az a viharos tíz esztendő, a mely nagykorusítása óta elmúlt, nem tudta szárnyát szegni hatalmas életkedvének; a klubéletnek korlátolt kerete pedig, a melybe - a harmincadik évüket túllépett világfiak példájára - bele akarta kényszeríteni minden ambícióját és hajlamát, nem volt képes egyéniségét a tucat-gentleman mintájára átformálni."