Szagosmise [antikvár]

Részlet: Amikor a pap a feloldozás szavait mormolta, Szent-Királlyi még nem döntött véglegesen. Lényének egyik része fegyelmezetten lelkiatyja tanácsaira gondolt, de ezzel egyidőben agyában egy másik gondolat kavargott, teljesen elkülönülve az alázat és bűnbánat légkörétől. Meg sem kisérelte elüzni ezt az idegen gondolatot, mert tudta, hogy az annál makacsabbul térne vissza, mint a feldühödt bögöly, ha az ember elhessegeti magától. Szóljon-e gyónás után a papnak, s ha igen, mennyire tárja fel a helyzetet? A dolog bizonyos fokig lelkiismereti kérdés is; mi sem természetesebb, mint ha tanácsot kér attól, aki idestova öt éve gyóntatja és lelki vezetője. De mi történik akkor, ha a pap tanácsa nem egyezik meg azzal a tervvel, mely benne az utóbbi hónapok folyamán lassan, észrevétlen kialakult, bár nem mondta ki sem felesége, sem lányai előtt? Ha egyedül határoz, legjobb belátása és lelkiismerete szerint, - tévedhet, de Isten előtt nem felelős a következményekért. Andrea minden bizonnyal szivesen fogadja a megoldást, főleg ha ezzel elhárítja az Edith jövőjét fenyegető veszedelmeket.