Bővebb ismertető
"A tudománynak vizsgálnia kellene, hogy mennyire meghatározók az emberi alapélmények, és kiválthatnak-e ellentétes végletek sokkjai (szalonok és börtöncellák?) kísértetiesen hasonló véghatásokat." Az idézet a könyv főhősének, Á-nak egyik gondolatfutamából való. De hát ki ez az Á.? Lehetnék én vagy te, kedves Olvasó, bárki, akinek alapélményeit, lelkiüledékeit két, sőt három embernyomnyi történelem formálta. Az utolsó fatális fél évszázad a két világ mezsgyéjén tomboló világháborúval, forradalmi átalakulással, ellenforradalommal s ráadásul tudományos, technikai és egyéb baljós forradalmakkal. Á. azonban mégis más. Regényhős a maga egyszeri és megismételhetetlen jó- és balsorsával. Légiónyi emlékképből, a maga és családja, szerelmei és munkája körül kiépülő zárt emléklánc sugárrendszeréből rajzolódik ki halált (de életet is) megvető tudatossága, görcsös önfegyelme, az illúziótlanság fölénye, sőt kegyetlensége, hogy mintegy zárványa legyen annak a korszaknak, amely nemzedékének alapélményeit hamvába holt érdekek, elvetélt eszmények, kudarcba fúl célok talaján sarjadztatta ki.