Szakíts, ha bírsz [antikvár]

Szerelem. Barátság. Emlékezés. Bódítóan mély, megrendítő erejű, beteljesedő szerelem. Viharokat kiálló, ám a látszólagos szélcsendben szétszakadó barátság. Az egykori szerelmessel és a régi baráttal töltött órák évtizedes emlékeket idéznek fel. Budapesten és Rómában. 1948-49 még derült, de már borulni kezdő éveiben és 1978-ban. Az emlékek élesek, a jelen álomszerűen halvány. A barátságot tragédia szövi át. Csodálatos az egymásra találás. De mindketten tudják: nincs tovább. Hát szakíts, ha bírsz. Az emlékeiddel, a barátaiddal, szerelmeddel.