Szalmatánc [antikvár]

1. Jelentem, megszületett. Egyesek szerint ez a tény már önmagában bűnök ezreit vonja maga után. Ha pártját foghatnám, megpróbálnám elkiabálni: azért nem egészen így állunk, na! A történet szempontjából nem fontos, hogy a csecsemő bemutatásával kezdjem. A kisgyerekkori frusztrációkat - ha léteznek egyáltalán - mellőzhetjük. Pedig az anyja nehezen hozta világra! Rátekeredett a köldökzsinór a kissrác combjára, s miközben ő az anyja hasfalát rugdalva idétlenül mozgott, a zsinór szorításától kékségek keletkeztek rajta. Az eredmény örökre látható volna, de a modell kínosan nem hord rövidnadrágot. Azaz nem adnak rá, tudatosítva benne, mi a szégyen, a szégyellnivaló. Világra jöttekor nem ilyesmire számított. Még igazán nem is létező értékrendjében máris rendetlenség keletkezett. Ettől eltekintve olyan gyorsan nőtt, hogy alig győzöm leírni! Egyéves korában már hanyag eleganciával ismételgette kedvenc mondatát, ami jelezte korához illő lojalitását, hasonlókat: -Ne na!! Szülei nagy-nagy örömére és elégedettségére Ha hallották volna kijelentéseit, a generatív grammatikusok tapsikoltak volna a gyönyörtől, és az egyed kora, valamint a megnyilatkozásainak mikéntje közti összefüggésből következtetéseket vontak volna le egy jövőbeni kommunikációs paradigmaváltás lehetőségeiről. Na! A kiválasztottat, a „művészi indulatom" középpontjában lévő palántát a szülői és rokoni tanács Viktornak keresztelte, de ezt később megbánta. Az elnevezett ugyanis folyamatosan til-