Szamira végzete [antikvár]

EtföJ^'tzct Amint Szamira Szadan belépett a kórház kapuján, a portásnak egyből felcsillant a szeme, mikor megpillantotta a félvér arab lányt. Szamira kék nyári ruhát viselt, mely rátapadt csodálatos napbarnított testére, kiemelve bámulatos alakját. Váll alá érő sötét haját rendszerint lófarokban hordta, most is így volt, mikor a hajzuhatag a hátán átcsapott a jobb vállára, mert a lány a portások fülkéje felé fordította bájos arcocskáját és mosolyogva intett. Az egyenruhás férfi boldogan intett vissza neki, ezzel kívánt jó reggelt abban a hajnali órában, ami neki a műszak végét jelentette. Szamira édes mosolya volt a műszak csúcspontja. A férfiak, akik portaszolgálatot teljesítettek és a biztonsági örök mindig figyelték, várták, mikor bukkan fel az arab szépség, s vidítja fel a reggeljüket. A lány mindig jókedvűen érkezett, s a portás örült annak, hogy már évek óta itt dolgozott a sürgősségi ambulancián. Tisztán emlékezett arra a hat évvel ezelőtti napra, akkor az a szerencse érte, hogy ő lehetett szolgálatban, mikor Szamira tanuló nővérként a baleseti sebészetet kereste. Már akkor olyan helyes lány volt, s azóta érett nővé cseperedett, de még milyen nővé! Az embernek elegendő belenézni abba az égszínkék szempárba, s máris a hatása alá kerül, megbabonázza ámulatba ejti Kivétel nélkül minden szolgálatban lévő portásnak feltűnt a kórházba siető dolgozók áradatában és a tekintetükkel addig követték, ameddig lehetett. Szamira magas volt, nyúlánk, hosszú formás combjait sebesen rakosgatta egymás elé, úgy szedte lépteit, de járása a sietség ellenére is tökéletes és kecses maradt. - Hú, milyen jó feneke van! - mondta a biztonsági őr az idősödő pocakos portásnak, mialatt tanúi lehettek a formás popsi finom riszálásának. - Mindenki ilyen nővérkét kívánna magának, ha megsérülne -kontrázott az öreg. - Örülnék ha ő kötné át a sebeimet és még meg is fürdetne -vonta fel sejtelmesen a szemöldökét a harmincas évei elején járó, kopasz, kigyúrt őr. Aztán jót nevettek. - Nem csoda, hogy az orvosok is szemet vetettek rá. - Komolyan? - csodálkozott a másik.