Szanálás [antikvár]

Előzéklapján ajándékozási bejegyzés.
Ki vagy te itt a világmindenség csöppnyi szegletén?Jöttömre ne állj vigyázzba, ne légy moccanatlan, ne hunyászkodj, ne remegj; örülj, hogy élsz! Élsz, de nincs erőd, hogy félreugorj autókerék elől. Kutya tapos vagy rondít rád, ha kedve szottyan, te meg tűröd; mi mást is tehetnél. Ki vigyáz rád? Hív-e valaki a túlsó partra? Érzem, vannak szavaid, de fülemhez nem jutnak el. Tán az enyéim megérintenek… Vili csak ír. Megunta az egyensúlyozást odafönn, a repülőgép mögötti dupla csíkon, pipacsos árokpart hullámzik a talpa alatt, miközben megpillant téged, s elmereng.: miként tűröd ezt a kiábrándítóra hajló életet. Viseld a sorsot; élj, élj tovább! Nélküled sivár lenne a világ. Ne törődj a taposókkal, se a törtetőkkel! Maradj szerény; növekedj! Nőj nagyra, te hitet adó, harmatgyöngyöt verejtékező, kedves kis Fűszál!