Szántóvetők, bombavetők I-II. [antikvár]

ELŐJÁTÉK. A MONTE-FÉLE KIS CIRKUSZ... 1. A Burstah-n egy fiatalember rohan végig. Futtában dühös, sanda pillantásokat vet a kirakatokra, amelyek Altholm főutcáján sűrűn sorakoznak egymás mellett. A fiatalember - huszonöt év körül jár, házas, nem csúnya - ócska, kopott fekete felöltőt, széleskarimájú fekete nemezkalapot és fekete keretes szemüveget visel. Számítsuk hozzá mindehhez sápadt arcát is - s tökéletesen olyan, mint egy temetésrendező, akinek láttára a „kegyeletünk jeléül" és „nyugodjál békében" szavak jutnak az ember eszébe. A Burstah, bár Altholm broadway-je, hoszszúnak éppenséggel nem hosszú. A fiatalember három perc alatt ott van az utolsó háznál, közvetlenül az Állomás-tér mellett. Köp egy nagyot, s minekutána ily módon kifejezést adott ádáz dühöngésének, eltűnik a Pomerán Krónikás házában („Altholm és vidéke helyi közlönye minden társadalmi réteg számára"). Az expedíciós helyiség korlátja mögött egy unatkozó gépírókisasszony kuksol, aki egy újságregény kéziratát igyekszik eldugni. Tüstént abbahagyja ezt a mozdulatot, amint meglátja, hogy csak Tredup jött, a hirdetési ügynök.