Szárnyas katonák [antikvár]

Részlet: "A casertai Fő-utca egyik vendéglőjéből öt frissen kinevezett hadnagyocska lépett az utcára. Alig várták, hogy a vendéglővel szomszédos borbélykirakat tükrében megnézzék szép világoskék egyenruhájukat, gyönyörködhessenek a kabát hajtókája alól kibuggyanó gyűretlen fekete selyem nyakkendőjükben. Tíz fehérkesztyűs kéz egyszerre emelkedett a magasba, megigazítani a sapkát. A tükörben pillantották meg azt a gyalogos közkatonát is, aki a vasárnapi tömegben mit sem sejtve feléjük ballagott. - Vigyázat! - kiáltotta Fabbricotti. - Itt a nagy pillanat. Az első tisztelgés. Már reggel, amikor az Akadémián először vették fel hadnagyi egyenruhájukat, erre az örömteljes pillanatra készülődtek, amikor az utcán mint kész tisztek, be fogják zsebelni az első tisztelgést. De Sbertola kapitány mind az ötüket felrakta autójára s így megfosztotta őket a szolgálati szabályzatnak ettől az élvezetes ajándékától. Sbertola vendéglőbe vitte a fiúkat, mielőtt maga visszatért volna Nápolyba; de ebben a vendéglőben sem akadt egy szemernyi közkatona sem. Csupa civil ült az asztalok körül, ha észrevették is az öt repülőtisztecskét a vadonatúj egyenruhában, nem törődtek velük. Istenadta joguk volt rá, hogy ülve maradjanak helyükön, a szalutálás, tiszteletadás bármilyen jele nélkül."