Szavamat adom [antikvár]

Írhatnám: „Farkas Judit gyermekkora óta izomsorvadásban szenved", de ahogy ezt leírom: elszégyellem, magam. Pedig igaz. De ha közelebb akarok jutni a lényegéhez, ezt mégsem szabadna leírnom. Akkor hogyan? Sehogy. Nem lehet. Nem kell. Ugyanis aki csak könyvkritikáit, interjúit, beszédeinek szövegét ismeri, minderről: a betegségéről, mindennapi hősies küzdelméről semmit sem tud meg. De aki beszélget vele, akár telefonon, akár élőszóban, annak sem jut eszébe, hogy beteg emberrel beszélne. Szellemileg, lelkileg az egyik legegészségesebb ember, akivel valaha találkoztam. Csupán szépirodalmi munkáiból derül ki, hogy valójában milyen szenvedések sorozata volt eddigi élete, és minden perce, minden lépése fölveti újra és újra a lenni vagy nem lenni kérdését.