Százezer ember [antikvár]

Részlet a könyvből: "Északról délnek fújt a szél. Piszkos, rongyos felhők ültek az erdő fölött. A csárdában sötét alakok húzódtak egymás mellett. A szél felborzolta a lehullott sárga leveleket. Álmos vonat szaladt az országút mellett és a kormos füst bevágódott a fák közé. Egy szekeres gazda megállt a csárda előtt, a vonat után nézett, aztán felnézett az égre: - Eső lesz. - Ezt mondta. - Betakarta a lovakat, belépett az ajtón: - Adjon Isten. Leül, subáját összefogja és bekiált a félhomályba. - Borbély úr, egy fröccsöt."