Százezer szív sikolt [antikvár]

Könyvet írtam forróságból az istenhegyi fehérkolostorban. Minden lapja úgy születik ennek a könyvnek, ahogyan az oltárok HÓFEHÉRKÉJE, a friss ostya születik sütéskor, az ostyasütő vasnak sistergő, két vaspárnáján. Dózsagyörgyi, izzó ágyon születik ez a könyv is, két tüz között. Egyik tüz az apámtól örökölt magyar izzásom. Másik tüzem: a láz... Törött hordával szőttem kényszerpihenőben ezt a visszatekintő könyvet, bukovinai tenyérsebek és moldovai piros Krisztus-rózsák igaz történetét. Az ISTENHEGY erdős lábánál aranyszájú, tavaszi madarak és duruzsoló [motorok hangversenyeznek a napsütésben. Szemben a SaSHEGY. A két hegy között a sivár FARKASRÉT. Csupa sírkereszt, gödör és dombocska. Ilyen sivár Farkasrét volt az én magányos életem. Aranyból vert, bronzból öntött keresztjeim nincsenek; ilyenek után nem vergődtem. Azokat a kereszteket pedig, amelyek alatt roskadoztam: jobb volna inkább elfelejteni, semmint emlegetni. A sokféle kereszt közül egyet most mégis kiválasztok, hogy megjelöljem vele új könyvem homlokát. Útszéli kereszt volt. Jézus-faragó bukovinai székely volt a mestere.. Olyan út mellé ásta le, amelyiken tízféle nemzet gyermekei vándoroltak, szekereztek. Minden Idegennek megakadt a szeme a székely keresztjén, már csak azért is, mivel hibás volt a fejtáblája.