Széchenyi kapitány [antikvár]

Részlet a könyvből: "Fagyott: a későtéli francia éjszaka lágy, párás, inkább nedves fagyával, de az éjszaka tiszta volt, - a félhold már keskeny sarlójával is élesen világított az idegen égen. Széchenyi huszárkapitány szakasza keresztüllovagolt az enyhe francia fagy csípésétől csatakos mezőkön: nem találta meg azt a majort, ahol éjszakáznia kellett. Már ember, állat fáradt volt, - már szeretett volna megpihenni ez a láncszeme annak a csapatokból való laza övnek, amely egyre szorosabbra zárult Franciaország köré: német, orosz és osztrák hadak tolongtak itt az észak-francia télben, nyugtalan és ideges rajzással, mert nem lehetett tudni, hogy Napoleon irtózatos lökése hol szakítja át ezt a hullámzó és bizonytalan vonalat. A megerősített őrjárat - tucat huszár, élükön a fiatal gróf - sietve trappolt keresztül a mezőkön, a világ olyan hideg, fekete és mogorva volt körülöttük, mintha valami idegen világűrben lovagolnának. És valóban úgy is volt: a csapatok többi részétől elszakadva lovagoltak, egészen magukra hagyatva. Azt kellett kitapogatniok, hogy Blücher tábornok első frontvonalának előőrsei elérték-e már Saint-Ivryt s hogy ezt megtudják, ott kellett éjszakázniok egy útbaeső majorban."