Szedett fa [antikvár]

Részlet a könyvből: "Bajkics Nenádnak minden alkalommal, - valahányszor a fogházból a vizsgálóbíróhoz kísérik, - hosszú utat kell megtennie, gyalogosan, megbilincselt kézzel. Sietve megy, kalapját a szemébe húzva, a járókelők azonban mégis megállnak, megnézik, bólogatnak: igen, igen... egy bűnözővel kevesebb maradt szabadon! Sokan sajnálkoznak rajta: ilyen fiatal! De sok embert felbőszít Bajkics jó ruhája: ficsúr ... most kutyaszorítóba került! Gyerekek játszadoznak a parkban. Itt kísérgette 5, ebben a parkban, Majsztorovics Alekszandrát. - Jobbra! - szól rá most a fogházőr. Bajkics befordul a sarok mellett. Aztán egy nagy kapu következik, sötét folyosók, a falak tövében letört emberek ácsorognak, és sok-sok ajtó közül az egyiken benyitnak. Munkaszoba, íróasztal, székek. - Ülj le."