Szegény kis barackvirág [antikvár]

Részlet a könyvből:Minden bölcs ember tudja, hogy kicsiny dolgokból fakadnak a nagyok és hogy a véletlen uralkodik a világmindenség fölött. Hát nem úgy kellett történőié, hogy Illatos Tömjén azon a bizonyos koraőszi reggelen kint állt a udvar kapujában? Éppen almái vásárolt egy utcai árustól és mialatt alkudoztak, arra vitték el Lo Yu-csannak, a gazdag kereskedőnek gyaloghintóját. A kereskedő meglátta a leányzót, amint ott állt kék kabátjában és nadrágjában, karcsú kezében a gyümölcsöt méregetve. Arca sima és meleg volt mint a napon érett barack, ajka gyermeki vidámsággal mosolygott, fekete varkocsa térdéig ért és kicsiny cipőjét kihímzett szilvafavirág díszítette.A kereskedő gyors pillantással magába szívta ezt a képet. Nem fordult vissza, hogy még egy pillantás! vessen rá, hanem így szólt azokhoz, akik gyaloghintóját hordozták:- Jegyezzétek meg ezt az utcát és ezt a házat.Azután ismét üzleti dolgaira gondolt, meg az új állami tisztviselőre, akivel egy kényes vesztegetési ügyet kellett elintéznie. Ez T'ung-Csin uralkodása alatt történt, a mi időszámításunk szerint ezernyolcszázhatvankettőt írtak akkor. A menet eltűnt szem elől. Illatos Tömjén befejezte vásárlását és éppen néhány aprópénzdarabot számlált le az árus kezébe, amikor egy amah sietett feléje, már jöttében veszekedve.-Kotnyeles és szerénytelen személy! Mit cselekszel itt? Gyermekkorod évei immáron elmultak és nem illik többé orcádat a nyilt utca során mutogatnod! Bent kell maradnod a női lakosztályban, te garázda lélek!