Szegény Mici! [antikvár]

Részlet a könyvből: Négyen ültek a Velence-kávéház keskeny tükörablakánál és fásultan bámultak ki az utcára. Kis, olcsó, mellékutcai kávéház és négy hajótöröttje a háború utáni, felfordult világnak... ketten hajdani iskolatársak, az elemitől az egyetemig, az egyik gépészmérnök, a másik kultúrmérnök, a másik kettő állástalan magánhivatalnok. Mind a négyen harctéri tiszttársak, kiket kopott, szomorú közkatonákká vetkeztetett át az élet. A legfiatalabb is közel volt a negyvenhez. Tizenöt év! Ezerkilencszáztizennyolc, ezerkilencszázharminchárom! És közte mennyi vágy, mennyi akarat, mennyi próbálkozás és mennyi csalódás! Ideiglenes állások, kisegítő munkák, ügynökösködés, ez volt az életük. S ez a kávéház, ahol a multra emlékeztek és a jövőről ábrándoztak. a jövőről, melyben, ritkuló, őszülő hajjal, már csak akkor tudtak hinni, ha így együtt voltak. És akkor sem mindig...