Bővebb ismertető
Mi magyarok becsüljük, szeretjük az olasz kultúrát, de általában csak a "klasszikust" értettük alatta: Dantét, Petrarcát, Boccacciót, Michelangeltót, Verdit, vagy - ha már a zenénél tartunk - a "Sole mio"-t meg a "Santa Lucia"-t.
És egyszerre csak a moziban modern képek peregnek szemünk előtt: hol egy meghajszolt munkásemberért dobog a szívünk, akikből ki híján biciklitolvajt farag a nyomor, hol egy pap emelkedik szinte krisztusi magasságba a Gestapo kínzásai alatt, hol egy házbeomlás tragédiája döbbent meg bennünket, hol meg fiatalok szerelmein könnyezünk-mosolygunk. Az olasz filmek hoztak először hírt nekünk a ma Olaszországáról, a mai olasz művészetről. S ez után - vagy eközben - jött Pratolini....