Szegények szerelme [antikvár]

Részlet: Ablakom előtt, az út közepén villamossín nyújtózkodik. Ennek a négy acélsínnek goromba, zúzott beszkártkővel vetették meg az ágyát. Sárban és porban. Mert az út a mi városunkban vagy sár, vagy por. A hosszú villamoskocsik, sárga kocsik, belerohannak a város hajnali, melegen szuszékoló csendjébe. Mint valami szivattyú, úgy dolgozik a négy villamossín és a közöttük fel-alá rohanó sok sárga kocsi. Kiszívják a városból az embereket. Buzgón szivattyúzzák a várost, úgy hogy lassan vértelen halott, néptelen lesz minden utca. Az a boldog, akit elragadnak a villamosok. S az a szerencsétlen, aki otthonmarad. Felkászálódik fekhelyéről s üres szemmel, dologtalanul, elengedett karokkal bámul a villamosok után. A város utcáit egyenlőtlen betűkkel írták. Kis, térdreomlott házak süllyednem el az újabb, magasabb, vöröstetős, hetyke házak mellett.