Székelyvér [antikvár]

Erdélyben, a havasok alján, fenyőfák alatt bujkáló pisztrángos patak partján van egy székely falu, járási székhely: Réthát. A falu népe magyar. A díszes, faragott kapuk és cifra, tulipános székely házak mellett, de csak a falu végén, itt-ott egy-egy Mária-kékre meszelt, ferdekontyú oláh viskó is akad. A kerítésük rossz; udvaruk piszkos, kertjük gondozatlan. Lusta, iszákos, napszámos nép lakja. Jómódú oláh gazda nincs a faluban. Templomuk is rozoga. De a paplak szép és a pópa, Juon Cretcu, nagyhangú agitátor. A régi "Memoréndum-pör" egyik nemzeti mártírja. A falu most csöndes, kihalt. Az őszi nap már lemenőben. A gyermekek elhancurozottan, éhesen, fáradtan kuporognak a kapuk előtt. A folyóról hazatért libasereg gágogva áll a kapuk előtt. Nyakát nyujtogatja. Forgatja színtelen szemét. A kapunyitást lesi. Az úton nagy porfelhőben felszalagozott, kendőzött, virágozott kocsi robog végig. A libák megrebbennek. A gyerekek riadt szemmel néznek a kocsi után. Megszeppenve összebújnak.