Szélben [antikvár]

Ajánlás Ajánló gondolatokat kell írnom Sas Erzsébet első prózai kötetéhez! Ez a kötelesség több évtizedes barátság kényszere. így az első gondolat, melyben felhívom az Olvasó figyelmét az elfogultságomra és egyben első találkozásom emlékére, ami egy házasságkötő teremben volt. Akkor elgondolkodtam azon: milyen lehet a boldogságról beszélni, szerelmes gondolatokat fogalmazni, amikor az ember sem nem boldog, sem nem szerelmes. Dyen helyzetben van, vannak az anyakönyvvezetők. Sas Erzsébet írói tevékenysége tulajdonképpen ott, akkor kezdődött, amikor előszöre fogalmazta meg mások örömének fakasztására az emberi lét mindenki számára könnyen befogadható, az élet sugarasabb oldalaira figyelmet irányító gondolatait. Talán azt is pontosan lehet dátumozni, mikor vált egyértelművé számára, hogy a pontos megfigyeléseit az újságok olvasóival is megossza! Ne keressük ezt az időt, mert annak gyors rohanása tapintatlanságot szülhet. Tények vannak, immár megmásíthatatlanul sorakoznak megyei, városi, de országos napi és hetilapok hasábjain, melyek igazolják, hogy Sas Erzsébet a világból szerzett információival miként foglalatoskodik. A kötet, amelyet az Olvasó most kezében tart számadása azoknak a „HELYZETEK"-nek, „IGENEK"-nek, „SZERELMEK"-nek, „KERESZ-IEK"-nek, melyeket Sas Erzsébet észrevesz jártában, keltében, munkája hétköznapi és ünnepibb pillanataiban. Olyan számvetésbe lapozhatunk, mely a folytatás kötelezettségét, a nincs megállás, nem lehet kiszállni parancsát hordja. Nagyon sokan szeretik Sas Erzsébet írásait és nagyon sokan nem kedvelik azokat. Szeretik, mert mer a szeretetről beszélni! Nem szeretik, mert a szeretetről beszél! Éli a szeretet mindent tűrő, megbocsátó erejét, vágyik a szeretet soha el nem fogyó perceire, óráira, éveire! Nem titkolja és mert nem mondhatja el senkinek, elmondja hát mindenkinek a szerelemben fogant helyzetek kereszteket állító igenjeit. Amint a szél fölkap egy lehullott falevelet és tovább lebbenti, úgy adjuk másoknak ajánlva Sas Erzsébet SZÉLBEN címet viselő kötetét. Ebben a váltakozó széljárásban ami átzúg mindennapjainkon, találjunk helyet, időt magunknak a megállásra, megosztva az olovasás adta felfrissülés pillanatait az írott szöveg kínálta lehetőségben. Semmi ez, csupán egy ember élete, akit éppen Sas Erzsébetnek neveznek, s néhai Lippai Tamásé, aki örökülhagyott baráti rajzaival teszi szebbé e kötetet. Tisztelettel kér figyelmet egy másik ember, aki nyomon követheti ez első kötet születését, útjára indulását abban a reményben, hogy eljutnak a leírt gondolatok lélektől, lélekig. Decsi Kiss János 3