Szélhámosok [antikvár]

ELSŐ FEJEZET, amelyben hét pesti szélhámos érkezik Sápvárra. Amikor Flupánszky Tódor csapos megjelent az öntözőkannával, hogy a Fehér Bika teraszának virágait megöntözze: akkor mindenki tudta Sápvárott, hogy esti hat óra van. Amikor ellenben özvegy Virág Samuné először rázta ki a porrongyot a bal második ablakon, akkor reggel hat órának kellett lenni. Midőn a hordó-vizes ember megjelent, akkor délelőtt tíz óra volt a Főtéren. (Mert ott jelent meg.) És szárazság vok. (Mert olyankor jelent meg.) Sok mindenből tudhatta hát a sápvári ember, hány az óra, csak épp az órájából nem, mert az rosszul járt. Rosszul járt, amíg meg nem csinákatta Bonyavka órásnál. Attól kezdve még rosszabbul járt. Bonyavka úgy javította az órát, hogy elsőbb szétszedte, aztán összerakta. Közben a korzóra figyelt félszemével, hogy ne unatkozzék. Azután egy órába néha két másikból is került bele alkatrész. De ha a Nap a vármegyeház gombjára ért, akkor télen délután négy, nyáron este hét óra volt. Az bizonyos. A világegyetemet nem tudta szétszedni Bonyavka sem. Befordult a Korzóra az idegen motorkerékpár, s jól megnézte mindenki, mert hogy idegen volt. Hány órakor volt ez? Nem lehetett tudni, hiszen először fordult elő. Csak a megszokott dolgok történnek megszokott időben. A Fehér Bika előtt nagy berregés közepette megállt az idegen motorkerékpár, s lecihelődött róla két idegen férfi porköpenyben. Az egyik elül ült, a másik hátul, de leszállván, úgy összekeveredtek, hogy a nézők már nem tudták, melyik ük elül és melyik hátul. Aztán bementek a Fehér Bikába, s két egyágyas szobát béreltek. Fel is mentek mindjárt, s fürdővizet kértek. Hogy az egyik szőke volt, s a másik barna, mind a kettő magas és fiatal: ezt láthatta bárki, ha szeme volt. Már pedig a sápváriaknak olyan szemük vok, hogy a falon is átlátott. Különben hogyan tudnának egymásról mindent? Dehát azt azért nem tudhatták, ki ez a két idegen, honnan jön, s hova megy? Meddig marad Sápvárott?! Pedig ez izgatta az összeverődött nép kedélyét.