Szélkiáltó [antikvár]

"A virágkereskedés vonzásának nem tudtam ellenállni. A kirakat belsejében feltüntetett virágköltemények mellett elhaladva tétovázva nézegettem az állványokon magukat kínáló pompás cserepes növényeket meg az ikebana magas szintjén összeállított virágcsokrokat. Nem tudtam dönteni, hogy dönteni, hogy melyikre essék választásom. Egyszerre valami addig soha nem érzett illat áradt felém az egyik félreeső sarokból, amelyet megérezve, immár minden habozás nélkül tudtam, hogy mit akarok választani, és határozott léptekkel igyekeztem a sarok felé. Amikor megközelítettem az illatár forrását, láttam, hogy csak néhány nyúlánk virágzó ág szerénykedik ott egy vázában. Őt választottam. Hosszú, szabálytalan ágakból volt lazán összeállítva a csokor - akár én is letördelhettem volna egy bokorról -, és apró, sárgás szirmú virágok borították be sűrűn az ágakat. Ilyet még sohasem láttam Magyarországon. A bódító illat, amelyet e virágocskák árasztottak, szinte valószínűtlen volt a tél kellős közepén."