Szélvert porták [antikvár]

Részlet a könyvből: "Korahajnal volt. A Duna felől csípős októberi szél söpört át a kisvároson, s az alacsony égbolt szürke felhőpaplan mögül vadlibák gágogása hallatszott, amikor Szekeres Márika és nagyanyja kiléptek a Szokolay-ház kapuján. Az utca sötét volt, csak a Szentháromság téren pislogtak az autóbusz lámpái. A ködös levegőben a közeli piacon fonnyadó krizantém-szirmok édeskés, halottas szaga érződött. - Hallja nagymama? Mennek a vadlibák! A leányka még a kapualj szélvédett odvában állt, és megnyúlt nyakkal kémlelte a halványan derengő boltozatot. Irma megfordította a zárban a súlyos kapukulcsot, aztán belekarolt az unokájába: - Gyere, galambom, siessünk. Alig tettek egy-két lépést, a vadlibák hangja hirtelen felerősödött."