Bővebb ismertető
Bor Ambrus írói pályáján három szakasz különül el. E válogatás az első és a második periódusba csak az erősen önéletrajzi szövésű anyag egy-egy novellájával enged bepillantást: A nagykorúság órája 1961-es, első kisprózagyűjteményének adott címet, az Izolda a Rövidítések és jelek (1976) című kötetből való. Az író számos elbeszélését átdolgozta, feszesen újraformálta. Ez a törekvés a második korszakváltást dokumentálva különösen szembetűnő Hosszabb távok (1980) és Jel (1981) című köteteinek egymás mellé helyezésekor. Éppen ezért az utóbbiból - megjelölése szerint: Válogatott novellák változatai - négy írást is közlünk: Sergent Jules, Káplán, Az életveszélyes szabatos leírása, Szem.
Útlevélkép háttérrel (1972) című regénye mellett két kisregény a legsikerültebb nagyobb lélegzetű vállalkozása: Morion (1983), majd a számára leginkább kedves és fontos, világképi és stiláris értelemben is összegzőnek szánt Meráni hegedű (1991).