Szembenéző [antikvár]

Részlet a könyvből: "A férfi az útpadkára kormányozta a Zsigulit, és leállította a motort. Mellette az asszony nem szólt egy szót sem, várt. Miklós Péter hátra dőlt az ülésen, szemét lehunyta, ujjait ropogtatta, majd néhány pillanat múlva az asszony felé fordult, némán tartották fogva egymás tekintetét. Aztán a férfi lassan, darabos mozdulattal emelte fel és fektette a kormányra előbb a kezét, majd a fejét is. Az asszony lágyan simította meg Péter őszbe vegyült haját, de nem emelte föl a kezét, mint ahogy először gondolta, hanem továbbra is az előre bukó fején nyugtatta."