Szemtől szembe [antikvár]

Részlet a műből: "Könnyű a füst itt a kocsmában. Hajlékony, gyors körvonalainkat sárgán szegi be a lámpafény. A fűtött vaskályhából cigánybolhák pattognak szét; az udvarra nyíló ablakon vidáman ragyog be a hó. Az utcáról egy tüntető menet éneke hallatszik, ez is könnyű, mint a füst. Az élsorban egy vénasszony ugrál, gömbölyű háttal, mint a béka, botjával hadonászik és kanalazza a havat. A villanylámpák himbálódznak az esti szellőben. Oly nagy a hó csöndje, hogy a közeli pályaudvar füttyei észrevétlenül elhúznak fejünk felett, mint a behavazott varjak. A kocsma különszobájában véget ért a sejt ülés, az elvtársak nagyrésze már hazaszéledt. Akik még itt feledkeztek, egy-egy percre tünődve szemügyre veszik magánéletüket. - Tehát holnap? - kérdi egy fiatal lány. - S ha mégis belénk lőnek? Senki nem felel. - A bizalmiak nem fogják megszavazni a sztrájkot."