Szemtől szemben önmagammal [antikvár]

PROLOGUS A jegyzetfüzetből: 2000. szeptember 21. Egy év telt el Raisza nélkül. A családdal és a barátokkal ma gyűltünk össze, hogy felavassuk a síremlékét. Fridrikh Sogoyan szobrászművész színes márványlapja olyan, mint egy valódi mező. Nagy kövek. A felirat: „Raisza Makszimovna Gorbacsova. 1932. január 5. - 1999. szeptember 20". Egy fiatal nőalak, nagyon hasonlít Raiszára, előrehajol, hogy mezei virágokat helyezzen a márványlapra Eltelt egy év, meglehet, a legnehezebb évem. Elvesztettem életem legfőbb értelmét. Hónapokon át képtelen voltam magamhoz térni. Akik megmentettek: a lányom, Irina, az unokáim, Kszenyija és Anasztaszija, valamint a barátaim. Raisza halála után hónapokig nem utaztam sehová, nem vállaltam nyilvános szereplést. Egész idő alatt a dácsánkon maradtam. És soha életemben nem éreztem magamat ennyire magányosnak. Raiszával majdnem ötven évig voltunk együtt, egymás mellett, s ez sohasem jelentett számunkra terhet, éppen ellenkezőleg, mindig is jól éreztük magunkat kettesben. Szerettük egymást, de erről még négyszemközt is ritkán beszéltünk. Ügy gondoltuk, az a legfontosabb, hogy megőrizzük mindazt, ami fiatal korunkban született. Értettük egymást, és óvtuk a kapcsolatunkat. Nem hagy nyugodni az érzés, hogy Raisza haláláért én is felelős vagyok. Próbálok mindent felidézni az emlékezetemben: hogyan történhetett, hogy nem tudtam megmenteni?