Szent Péter kulcsai [antikvár]

Kiadói borító nélküli példány. Táblái kissé kopottasak. Gerince enyhén elszíneződött.
"Katolikusnak születtem, jezsuita atyák neveltek... ez még ma is erősen érződik rajtam" – írja egyik önvallomásában Roger Peyrefitte. Aki elolvassa a Szent Péter kulcsait, maga is megállapíthatja ezt. Olyan mű ez, amelyet csak az írhatott meg, aki tökéletes ismerője az antik Róma romjaira épült katolikus hitnek, vatikáni hatalomnak. "Laikus" író sohasem festhet ilyen lenyűgöző és hiteles képet Rómáról... XII. Pius a "negatív" hőse ennek a könyvnek, pozitív hőse pedig Victor Mas, párizsi abbé, aki Rómába kerül, egy bíboros udvarába. Ott római papot akarnak nevelni belőle. De Victor francia. Nem tudja összeegyeztetni magában a pogány és a katolikus misztikát, nem tud gondtalanul elmerülni a földi örömökben, miközben a másvilági boldogságot hirdeti... Beleszeret egy római lányba, már-már kiugrik érte a reverendából, de végül – megrendítő körülmények között – lemond a nőről, a világ dicsőségéről és hazatér Párizsba, szegény papnak. Ennyi a mese. De mennyi mindent tudunk meg közben! A bölcs Belloro bíboros a fiatal papjelöltet beavatja az egyházi élet rejtelmeibe, sűrűn csattogtatva korbácsát az erkölcstelenség, a képmutatás, az üzletesség és a babonák hátán. Az olvasó előtt páratlanul széles és mély kép tárul fel a Vatikán boszorkánykonyhájáról. Az író elvezeti a pápa fogadótermeibe, kertjébe, magánlakosztályába, sekrestyéjébe, bevilágít a cselszövések zugaiba, bemutatja XII. Piust, mint gőgös uralkodót, talpnyaló udvaroncait, a hírhedt Pasqualina nővért, a még hírhedtebb szemész-háziorvost. Az íróval együtt behatolunk a bíbornoki testületek titkos üléseire, látjuk a szentté avatások körül dúló csatákat, megismerjük a kegyszergyártás és az ereklyekészítés üzleti titkait... Közben ezeregy tömjénillatú anekdotát hallunk a Vatikánról, politikai és vallási tevékenységéről, kisebb és nagyobb rangviselőinek emberi botlásairól. S mindezt ragyogó francia szellemességgel, nagy elődökhöz méltó szatírával, az írásnak csodálatos művészetével, amelyet Bajomi Lázár Endre kitűnő fordítása teljes egészében nyújt át a magyar olvasónak. Különös regény ez, nagyszerű mű, méltán keltett feltűnést az egész világon és – hatalmas vihart Olaszországban.